Vakond riasztó

Vakond riasztó

Amennyiben a vakondot nem gátolja semmi, hogy a gyepünket megközelítse, az ellene való védekezés ugyanolyan folyamatos és rendszeres tevékenységgé kell váljon, mint a fűnyírás, a műtrágyázás, vagy száraz időben az öntözés.

Ha egyszer egy területre már bejutott a vakond, hiába távolítjuk el, vagy űzzük el, mindig lesz utánpótlás, vagy ugyanaz a példány megpróbál visszajönni. Ezért a vakond elleni védekezés folyamatos, időt és fáradtságot igénylő tevékenység, amelyet csak megelőző technikák alkalmazása esetén lehet véglegesen befejezettnek tekinteni.

A vakond elleni védekezésnek számos hagyományos módszere ismert, amelyeknek egy része működőképesnek bizonyulhat.

Az egyes módszerek hatékonyságára vonatkozó megállapítások saját, illetve „sorstársak” megfigyelésein alapulnak. A módszerek hatékonysága nagyban függ a vakond tapasztaltságától, a talajminőségtől, a szerencsétől és egyéb tényezőktől. Előfordulhat, hogy ami az egyik esetben nem működött, a másikban éppen hatékonynak bizonyulhat.

Az alábbi felsorolás megpróbálja megcélozni a teljesség igényét, és az egyes védekezési módszerek nagyjából a hatékonyságuknak megfelelő sorrendben kerülnek ismertetésre.

Szükséges előrebocsátani, hogy a vakond rendkívül alkalmazkodó képes, szívós és kitartó állat. Az ellene való védekezés meglehetősen aszimmetrikusnak nevezhető mivel az emberrel szemben elég nagy helyzeti előnyben van.

Ha elegendő ideje van a kiépítésére, a járatrendszere rendkívül kiterjedt nemcsak vízszintes, hanem függőleges irányban is.

A talajvíz szintjétől függően akár 1 méternél mélyebben is húzódhatnak a járatok. Veszély esetén ezekbe húzódik le, valamint nagy szárazság idején itt mozog és vadászik.

Emiatt a vakond esetében gyakorlatilag láthatatlan ellenféllel állunk szemben, csak a tevékenységének nyomait és következményeit észleljük. Nem tudjuk, éppen merre jár a föld alatt, pontosan merre húzódnak a járatai.